Az, hogy az embert egy kicsivel többen ismerik, természetesen azzal jár, hogy egy kicsivel többen alakítanak véleményt róla. Jót is, rosszat is. Vannak, akiknek tetszik, amit csinálunk (Nektek csináljuk, úgyhogy hallgassátok szeretettel!) Vannak viszont azok, akik keményen letámadnak minket, hogy ez kommersz szar, és semmiképpen nem Punk.
Nincs szándékomban leállni azon vitatkozni, hogy mi a Punk, de azért reakció gyanánt feltennék pár kérdést.
Azoknak, akik eddig szerettek, de most „ezek is elkommerszedtek” felkiáltással húzzák az orrukat arra, hogy csajszis a zenekar designja, hogy rózsaszín a honlap és „slágeresek” a számok, az elmúlt négy év alatt talán nem tűnt föl hogy egy kockás szoknyás pink pólós csajszi rázza a picsáját a színpadon? Hogy ugyanazokat a „slágeres” számokat énekli, ami a lemez 50%-át teszi ki? Vagy esetleg én hunyjak szemet azelőtt, hogy a koncerteken a legnagyobb sikert a mai napig is a kommersz feldolgozások, (azon belül is főleg a 80as évek new-wave pop sikere a 99 Lufballons) érik el?
A nyugalmazott lázadóknak, akik azon vannak kiborulva, hogy ez a punk nem az a punk, amit ők megszoktak, ősei talán nem ugyanezzel az ellenségeskedéssel fogadták annó az új zenei elképzeléseiket?
Annak pedig, aki hadjárat szerűen kutatja fel a rólunk szóló fórumokat és fikáz, ha ennyire ért hozzá, nem lenne célravezetőbb a velünk töltött idejét inkább arra haszni, hogy nálunk jobbat és sikeresebbet csináljon? Én esküszöm, támogatnám.
Tudjátok mi az igazi anomália ebben az egészben? Hogy a szubkultúra által ellenpéldának tekintett kommersz és felszínes konformista társaság elfogad engem azzal együtt, hogy zenekarom van, hogy néha nincs kedvem trendi cipőkhöz, hanem bakancshoz van kedvem, vagy színes csíkokhoz a hajamban vagy bármihez. Az „igazi punk” ok (életforma szerint értelmezve lázadóak, a szabad egyéniség hívei) pedig képesek azért kiközösíteni, mert pink színű a honlapom, vagy értékelem a kor társ divatot, vagy mondjuk, nem vagyok olyan, mint ők.
Na persze, értem én. Ha már nem borul ki a „köznép” valamin akkor az rögtön kommersz és nem punk.
De vajon mi képmutatóbb? CSAK azért szeretni valamit, mert mindenki szereti? Vagy CSAK azért NEM szeretni valamit, mert mindenki szereti.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Te, figyelj, én egy vén pöcs vagyok (ha már használtad a "picsa" szót, akkor én is megengedem magamnak ezt), és valamikor zenekarban is játszottam. Annyira öreg vagyok, hogy mi még a Ricse hatására kezdtünk punkot játszani még '79-ben. Lányom 9 éves, és reggelenként a régi honlapról letöltött dalaitokat hallgatva megyünk suliba. Szóval igazán 2 generációt képviselünk, ráadásul nekem némi közöm is van a punkhoz. Mai fejemmel azt gondolom, hogy mindig is valami ilyesmit szerettem volna játszani, és mindig is azt szerettem volna, ha nagyjából így is szól, annyi különbséggel, hogy nem női énekesben gondolkodtam, de ezt is átértékeltem a zenéteket hallva. Szard le a kritikusokat, ez így jó, ahogy van, naná, hogy csak szórakoztassatok.
A nyugalmazott lázadók azért húzzák az orrukat, mert az ő idejükben még volt mi ellen lázadni. Manapság meg nem nagyon van mi ellen. Megszűntek ugyanis a korlátok, (szinte) bármit szabad, és így értelmét veszti az egész. Abban az időben világos volt a képlet: adott volt egy idegen érdekeket kiszolgáló hatalom, amellyel szembehelyezkedni nagy elszántságot jelentett. Akkor még volt súlya a szavaknak, egy-egy szónak, mondatnak, gondolatnak óriási szerepe volt. Ezért volt zseniális az ős-Bikini, és a régi Beatrice. Szerintem innen ered a régi punkok fanyalgása.
Abban a korban legalább tudták, hogy ki volt az enemy. Az emberek azért jobban összetartottak, mint most, amikor s*ggbe kúrjuk egymást 20 fillérért.
Szóval erről szól a korunk, mindenki buzerál mindenkit. Ha valakinek kicsit jobban megy a szekér, azt már lehet csesztetni, nehogymár jól érezze magát. Ha mondják, hadd mondják. Nem vagy te hülye kislány, a belső hangod úgyis megmondja, hogy jó e amit csinálsz, vagy nem. Biztos vagyok benne, hogy te is érzed, ha valami qrva jó lett, meg azt is, hogy bármi más lehetett volna jobb is.
Szóval ezen ne akadj ki. Ilyen az ember. Egyébként 2007 augusztus 3-án láttalak Kazincbarcikán először és utoljára. Szarrá áztunk TankCsapdán és némi fagyoskodás után körülnéztem a környéken. TCS után az egyetlen dolog, amit élvezni tudtam az a ti koncertetek volt. Én meg jól belédszerettem XD
Tetszik amit csináltok, csak így tovább!!!
Megjegyzés küldése