Koncert

Van annak egy szokatlan varázsa, hogy egy szál nő létedre beülsz egy busznyi punk zenész közé (3 zenekar, némi átfedéssel) és a tél kellős közepén elindulsz Siófokra. Azt hiszem ezt csak az értheti aki csinálta már. Előkerül pár doboz sör és kezdődnek a sztorik, viccek, nem kímélve se téged se mást. Közéjük tartozol.

Át a kapun, be az ajtón, hideg van és sötét. Az egyik asztalnál egy maréknyi emó-s, a sarokban lokál patrióták csocsóznak, a bár pultnál pár szintén zenész, és a parányi színpad mögül fekete fehér plakátról magamra ordítok. Megérkeztünk.
A hidegre való tekintettel leküldök egy unikumot. Ma sem leszünk sokan, de mintha nem is ezért jöttem volna.
„Nahát, Te élőben szebb vagy” mondja egy szőkés srác, aki kísértetiesen hasonlít egy Wisconsini egy-nyarasomhoz. „legalább is szebb mint a plakáton” A magabiztos érdektelenség látszatával bókol. Ha 10 évvel ezelőtt lenne biztosan rögtön beleszeretnék. Nem tudom mennyi idő telik el. Valamit mindig mondok és valaki mindig figyel, és bár háromból egyet rendszerint az asztalra öntök, valahogy mindig tele pohár van előttem.

Van úgy, hogy elromlik az erősítő, van úgy hogy mi játszunk utolsónak, megesik, hogy egymás szórakoztatása végett játszunk csak, de olyan is van hogy amikor végre a színpadra keveredek, mintha többen lennének. Mintha buli lenne. Mintha megszólalna. Vagy csak az alkohol? Nem értem a sorrendet, pedig én írtam, nem értem hogy mit keresek itt, vagy mit kéne tennem.... és ilyenkor van az hogy az akkordokra bízom magam és lesz ami lesz. Az van ami van.

Szeretem őket. Mindegyiket máshogy. De főleg ezt az egész kapcsolat rendszert szeretem. Ezt a fura státuszt ebben a fura közegben. Ide tartozom de idegen is vagyok.
Egyszerre nő, és egy a srácok közül. Egy külön kaszt és érinthetetlen, mert ők elvből nem, és az ő tiszteletükre más sem. Mintha bármit megtehetnék, mert azok vigyáznak rám akik miatt vigyáznom kellene.

Van annak egy szokatlan varázsa, hogy egy szál nő létemre beszállok egy busznyi punk zenész közé és a tél kellős közepén elindulunk Siófokról. Előkerül pár doboz sör és kezdődnek a sztorik, viccek, nem kímélve se engem se egymást. Közéjük tartozom.