Marketing

Termék vagyok. Merchandising-olnak és marketingelnek, majd áruba bocsájtanak. Mint egy doboz üdítőt, amit még mielőtt bárki megkóstolna, eldöntik, hogy „az igazi” vagy éppen „szárnyakat ad.”

Szerdán berendelt a kiadó egy „stratégiai meeting-re” ami abból állt, hogy egy nyolctagú PR és marketing csapat nekem esett azzal a kitűzött céllal, hogy találjanak rajtam valami eladhatót – a zeném természetesen itt mindenkit hidegen hagyott és feltételezték, hogy az emberek ugyanígy állnak majd hozzá.
Odáig nagyon hamar eljutottunk, hogy bár nem tagadhatjuk azt, hogy nem vagyok már tizenéves, az életkorom semmiképpen sem kommunikálható (egyébként 1980 Júniusában születtem, de ez maradjon köztünk) viszont még mindig kellet valami, ami érdekes bennem.
Szomorúan vették tudomásul, hogy nem vagyok leszbikus, sem drogfüggő sem nimfomániás pornósztár. Nem neveltek farkasok és még egy épkézláb aberrált hobbim sincs – sőt, ha már itt tartunk a punk zenészkedés az aberrált hobbim, hiszen nappal egy rendes cégnél rendes munkaidőben rendes munkát végzek.
Ez így elég unalmas. Talán össze kellene jönnöm valakivel? Vagy vesszek össze valakivel? Az a baj, hogy nem vagyok már tini popsztár alapanyag, és nem vagyok bohóc, és különben is, öreg vagyok én már bohócnak. Nem, ezt így nem lehet eladni.
Aztán valakinek támadt egy merészen innovatív ötlete. Valami radikális és teljesen szokatlan. Mi lenne, ha nem találnánk ki semmit? Mi lenne, ha egyszerűen annak adnánk el, ami vagyok? Végül is, itt van egy hétköznapi dolgozó nő valami zenekarral meg egy nagylemeznyi nótával vagy mi. Tényleg! Az őszinteség! Micsoda ötlet!? Próbáljuk ki, hátha bejön.

Álmok

Az ember azt hinné, hogy amikor álmai teljesülnek az egy nagyszabású, meghatározó esemény. Pedig az álmok nem olyanok. Alattomosan és feltűnés nélkül kúsznak a beteljesülés felé, és már rég egy másik álmot dédelgetsz mire észreveszed, hogy ugyanúgy ahogy a világ sem állt meg akkor egy pillanatra, te sem álltál meg igazán örülni a történteknek.

Egy zenekarnak az egyik alapértelmezett álma hogy legyen lemez szerződése. Ez sem úgy történik hogy egyszer csak megjelenik a kiadó vagy egy producer, hanyatt esik a tehetségedtől és azonnal szerződést kínál. Minket egészen konkrétan nem is akartak kiadni.

Mivel a kiadók ön erőből nem igazán akartak velünk foglalkozni, megpályáztuk a PANKKK hazai könnyűzenei előadók első lemezeinek támogatására kihirdetett pályázatát. Van egy ismerősöm - aki már régóta szédített azzal hogy „segíteni” akar nekünk és időközben egy nagyobb kiadónál fontos ember lett, hozzá fordultam és ő megígérte hogy ha nyerünk a pályázaton akkor kiadja a lemezünket. Később persze kiderült, hogy csak azért ment bele a dologba mert kizártnak tartotta hogy nyerni fogunk.

De mi nyertünk. Így duzzogva ugyan, de kénytelen volt tartani a szavát és egy teljesen hétköznapi csütörtök délután, munkából ellógva, sietve vissza, mindenféle csinnadratta nélkül aláírtunk egy lemez szerződést az EMI-al.

Azóta természetesen mindenféle másról álmodozunk, mindenesetre szeretnék most egy pillanatra megállni és örülni ennek az egésznek. Akárhogy is történt, akármilyen jövőt jósoljanak nekünk.